Kikértük több horgásztárs véleményét és a sok, jobbnál jobb ötlet, mesés fogási ígéretek alapján úgy döntöttünk jövőre megpróbálunk a Diósjenői horgásztóra időpontot szerezni.
Fel is vettük a helyi vezetőséggel a kapcsolatot és a már nem sok (2012 nyárvégéről beszélünk!!!)  2013. évi szabad hétvégék közül a szeptember 22.-ére esett a választásunk.

Tavaszi versenyünkön egy-két új arcot is köszönthettünk köreinkben, többek között Fekete Gyuri horgásztársunkat is aki kimondottan tanulási szándékkal érkezett a versenyünkre.
Gyuri helyezést ugyan nem ért el, de elmondta jól érezte magát és reméli hasznosítani tudja az itt látottakat. Rá is kérdeztem, jön-e az őszi derbire?

Nagyon szívesen mennék, de osztálytalálkozónk lesz azon a hétvégén. Sajnálom mondtam, mert ott remek az állomány és aki egy kicsit is konyít a pecához rengeteg  foghat majd. Sajnálja mondta és ezzel elköszöntünk.

Nos a verseny nap közeledtével, és persze a remek díjak hallatán (melyet Farkinca válogatott össze Spro termékekből) egyre többen jelentették be indulási szándékukat.
Így érthető volt Jakab Sanyi kőrtelefonja, miszerint több jelentkezőt már ne fogadjunk, mert már csurig vagyunk.  

Nálam, az üzletemben jelentkezőknek már pénteken összekészítettem az etetőanyag és élő csali rendelését. Magam is izgatottan készülődtem a versenyre, szabad pillanataimban szereltem a feedereimet, kötöttem horgaimat, mikor is megjelent Gyuri.

Gondoltam vásárol ezt-azt, mint máskor.

Kérdeztem miben segíthetek?
Mire Ő: Elmarad az osztálytalálkozó.

Nem kellet többet mondania, máris hívtam a titkárunkat Jakab Sanyit, hátha . . .
Mondta is a telefonba, hogy mákunk van mert nemrégen valaki visszamondta a jelentkezését.
Így lehetőség nyílt Gyuri számára az újabb „tanulmányi” horgászatra.

"Kisfiammal" érkeztünk meg az emlékeim szerint mesés környezetben elterülő helyszínre.
Ugyan is a tájból sokat nem lehetett látni, mert a hajnali hét fok miatti pára elhomályosította „látásunkat”.
Kis idő elteltével a halőrház mögötti fák takarásából ki-ki kukucskáló napsugarak másodpercek alatt távozásra bírták a tó leheletét és láthatóvá vált ez a mesebeli táj.

Versenyt szokásaink szerint nevezések leadásával ill. a büfében a feles bevételével kezdtük, majd következett Szűcs Jani egyesületünk elnökének megnyitója.
Sorsolás után mindenki igyekezett megtalálni a saját stégét, melyről reményeink szerint fantasztikus halakat terelgetünk majd a szákjaink soha meg nem telő gyomrába.

Az idő is igen kellemessé vált, s múlásával a napsugarak kezdték leparancsolni vastagabb gúnyáinkat.
Igazi horgászidő kerekedett.

Mint már utaltam rá, a feeder botjaimat vittem magammal, mivel „öreges” fenekezős versenyre szolt a meghívó.
Etetést jelző dudaszóra bevetettem az erre a célra szolgáló harmadik botomat amin egy, az etetést megkönnyítő  marker úszó volt.

Minden irányból kisebb-nagyobb csobbanások jelezték a tó népességének, itt a zaba ideje.
Biztos, ami biztos én is becsúzliztam jó negyven etetőanyag gombócot, melyet megfejeltem még 10 zölddió nagyságú ragasztott csontival.
Mire végeztem szólt is a verseny kezdetét jelző duda.

Nos idáig történtek úgy a dolgok ahogyan elterveztem.

Bal oldalamon velem egy stégen ült Oravecz Ottó kollégám, akinek becsületére legyen mondva törött, gipszelt kézzel is vállalta a megmérettetést.
Sőt még a zsíros kenyér, kávé, üdítő felszolgálásában is segédkezett, amit köszönök szépen.

Feederem a legjobb helyen, zsírosdeszkám is fogytán volt mikor úgy éreztem inni kéne.
Ahogy döntöttem magamba a frissítő nedűt félszememmel a rezgőt figyeltem, mikor is egy pici remegést követően spiccem elindult a víz irányába.

Rezgő alatti tagok is görbültek mire odakaptam, s balga fejjel bevágtam elfelejtve azt, hogy tizenkettes az előkém vastagsága.

A ku.va életbe! Csusszant ki a számon.

Jobb oldali stégről be is kérdeztek, csak nem kapásom volt? Mire azt válaszoltam: á, csak újra dobok.
Ez után nagy csönd, majd finomítás után egy-egy dévér .

Ottó melletti stégen a tavalyi bajnok Denhoffer Andris próbálkozott a tó lakóinak akaratuk ellenére átmeneti szállást biztosítani. Hozzáteszem bosszantott is a dolog, hiszen az Ő általa akasztott halak valahogyan jobban csobogtak, mint az én igen ritka, ám de hatalmas tenyeres dévéreim. Nem is értem miért . . .? Idegesített is rendesen ez a sok pacsázás és a történések "szerény" kommentálása. Pl.: Még két kilós sincs, meg alig húzott, meg . . . 

Volt egy két elhalt próbálkozásom víztetőn balinra, de a nagyságuk, az-az inkább kicsinységük miatt ezt is feladtam, hiszen ezekkel biztos vesztő leszek gondoltam.
Kell valami jobbat fogni különben harangoztak.

Valahogy így telt el az öt órás peca, majd jött az igazság pillanata, melyre emlékezni nem szeretnék a későbbiek során.
Míg az András halait tuszkolták a mérlegelő szákba meglestem a már mérlegelt sporik fogásait.
 
Na ne!
Ezt nem is hiszem el.
Ez-ez nem lehet igaz.
Első helyen kilenne más, mint Fekete Gyuri.
Na persze tanulni mi?
Erre mondják azt, hogy kígyót melengettünk a . . . .
Gyuri, ugye nem lesz baj, ha legközelebb elfelejtek szólni?

Az ügyesebbek: 

Gyuri

Karcsi

Andris

A kecsegtető nagy fogásokról csak annyit, hogy 42 indulóból 21-en nulláztak.

Hivatalos eredményhirdetésre és díjkiosztóra egy nőtincsi étteremet (baklövés)választottunk ki. 

Mire jó lett volna azt mondani, hogy egy jó kajával zártuk a versenyt de sajnos a házigazdák nem álltak a helyzet magaslatán.

Első helyezett Fekete Gyuri.

Második helyezett: Pfundt Karcsi

Harmadik helyezett: Denhoffer András
András! Ne légy olyan szomorú, nem lehet minden évben nyerni.
Már ez is kiveri a bizt. . .

Még egyszer gratulálok a nyerteseknek, persze remélve azt, lesz ez még fordítva is.

Majd jövőre újra próbálkozunk, mert tudjátok az örök igazságot: „Ember tervez, Isten végez”

Nos, hogy az iméntieknél maradjak: Ég legyen veletek!
Üdv, Erdei Zoli

További képeket itt, a képgalériában láthatók.