2026.05.04.
Vőm, Gödöny Imi csörgette telefonom és kérdi hallottad?
Mit? Kérdezem. Pfundt Karcsi meghalt. Ne mond már, most szerdán együtt voltunk az egyesületünk küldöttközgyűlésén. Nem hiszem el. Imi mondja ő sem. Kérte tudjak már meg valami biztosat és hívjam vissza. Hívom Karcsit, kicsörög, semmi. Sokadik után párja Andu szolt a telefonba és nem is kellett mondania, a hangjából tudtam igaz, Karcsi meghalt. Ez számomra is felfoghatatlan, hisz egy jó barátot, szuper versenytársat, egy igazán jó szakembert veszítettünk el. Sajnálom párját Andut, kisfiát Frigyest, aki így ezzel a tudattal megy érettségizni. Nem is tudom, nem is értem hogyan lehet ezt feldolgozni? Miközben Anduval beszéltünk a kihangosító be volt kapcsolva így asszony végig hallotta és már potyogtak is könnyei. Régebben a családjaink nem sűrűn, de össze-össze jártak, így baráti kötődés alakult ki köztünk. A tavaszi horgászbőrzére Andu is elkísérte Karcsit, és ott pont arról beszéltünk felkéne frissíteni a családlátogatásokat. Milyen jók is voltak a közös horgászatok. Soha nem felejtem Karcsi fia Frigyes és unokám Levi még pár hónaposak voltak és a szálláshelyen nem volt fürdőkád, igy nagy röhögések közepette az alaposan kisikált mosdókagylóban esett meg a fürdetés. Ott voltunk Karcsiék házavatóján. Szerettük, tiszteltük egymást. Versenyek alkalmával sokat adtunk Karcsi véleményére. Sokszor az ő jó szereplése húzott ki minket a slamasztikából. Legutóbb pár napja az egyesületünk küldöttközgyűlésén találkoztam Karcsival. Olyan volt mint máskor.
Andu is azt mondta nem volt semmi jele ennek a tragédiának. Reggel öt körül kelt Andu és akkor már halott volt Karcsi. Elaludt.
Karcsikám!
Jó pecát az égi Kerek-tó vizén, fogj szép halakat, mint máskór itt lent. Etess folyamatosan, foghassunk majd mi is ha ottleszünk.
Soha nem feledünk.
Utolsó üdvözlettel, Erdei Zoli