Nem kis lelkesedéssel vágtunk bele az idei megmérettetésnek. Igyekeztünk sok-sok infót begyűjteni, mert a fél csapatnak új, eddig nem horgászott pályarészen, az előtározó ismeretlen vizén kellett vizsgázniuk. Terveink szerint, a vizeink mindig más arcát mutató körülményei és az ismeretlenség miatt igyekeztünk több edzésnapot beiktatni, mely végül is igen szerényre sikeredett.

Az előtározón fantasztikus halállománnyal találkoztak versenyzőink. A majd 100kg-os edzésnapi eredmények 4-5 szák használatát is feltételezte az éles bevetés idejére. Erre a részre kerültek a hölgyek, a legtapasztaltabbak és a legifjabb korosztály képviselői. A nagy vizen szerzett tapasztalatok is igen biztatóak voltak. Ilyen remek előzményekkel vártuk a versenynapot. Meteorológia szerint párfokos lehűlés volt várható enyhe szél kíséretében, ideális horgászidő, nem lesz halott a víz, nem sülünk ropogósra.

Gyülekezés a parkolóban, ahol személyesen először találkoztunk a gyermek versenyzőnkkel és apukájával, Krocsányékkal.  Gyors bemutatkozás során két szimpatikus embert, emberkét ismerhettünk meg személyükben. Mivel nem tudtunk egy kupacban parkolni, kapkodós ruházat átadás-átveszem, elszámolások aláírása, szokásos nyűgös diliház, és majdnem lekéstem a sorsolást.
Ez különösebb gondot nem okozott volna, mert ott semmi teendő nem volt, mert rács alapján lettek a helyek kiosztva, iil. a maradék jutott nekünk.
Mire kiértünk a rajthelyekre igen kellemetlenné vált a szél, és ez később csak erősödött, így érthető volt, mindenki pulóvereket, széldzsekiket kotorászott elő. Etetés után a versenyzők nagy izgalommal várták a startjelet  és a sok kapást.  Na, és vártak, és vártak, és  . . . . . . .
Nos az edzésen tapasztaltaknak a nyomába sem értek a fogási eredmények. Rakósbottal horgászókat igazi erőpróbának tette ki a folyton változó széllökésekkel tarkított szűnni nem akaró szél. De a match botosoknak is igen-igen nehéz volt kétszer ugyan oda dobni, az etető gombócokról nem is beszélve. A nagy tavat tarajos hullámok lepték el.

Ilyen körülmények között megsüvegelendő a mezőny kitartása, eredménye. Csapatunkban mindenki odatette magát. Úgy vélem mindenki meghorgászta azt ami abban a helyben és abban a kellemetlen időben lehetséges volt. Mivel két különböző területen zajlott a verseny, és nem láttam ki mit pecázott, izgatottan vártam a mérlegelés eredményét.  Ahogy szálingóztak be a versenyzők, lassan megtudtuk mennyi pontot sikerült elérnünk. Összesen 18, ez átlag 3-as, latolgattunk, talán, vagy inkább biztosan idén is meg lesz a dobogó valamelyik foka. Meg kell, hogy legyen!
Meg lett! Nem is akármelyik, hanem a legmagasabb helyre állhattunk fel. Sok-sok máshol töltött év után visszatérve újból csapatbajnokságot nyertünk.
A szuper csapat tagjai ifj. Krocsány Gábor, Bírta Barnabás, Bírta Krisztián, Petics András, Pfundt Károly, Tóth Csaba, és utoljára, de nem utolsó sorban az örök ifjú legtapasztaltabb versenyzőnk Jónás Gyuri.
Le a kalappal mindenki előtt, nem akarok senkit itt kiemelni, mert mindenki kihozta magából és a helyből a maximumot, de azért külön elismerésem a 11 éves harminc egy-néhány kilós Krocsány Gabikának a hatalmas küzdelemért amit a rakósbotos peca során bemutatott. Sokat fogunk még hallani róla, mert szerintem ott lesz az ország legjobbjai között.
Köszönet Krocsány apukának, a Bírta családnak, Jónás Gyuri barátjának, Pfund Karcsi kisfiának Frigyesnek a segítségért és az egyesületünk a Kék Dunai HE elnökének Szűcs Janinak és a vezetőségnek a támogatását. Nagyon nagy élmény volt!
Üdvözlettel: Erdei Zoli csap. vez.