Elnökünk Szűcs János a megnyitó beszédében üdvözölte a résztvevőket és ismertette a tógazda horgászkészséggel kapcsolatos elvárásait.

Sorsolás, majd a gazdag reggeli szendvics és itóka átvétele után indulás a pályára.
Az előzetes lehűlések, ill. a versenytóhoz képest szerényebb telepítettségű „piros” tavi verseny miatt nem számíthattunk nagy fogásokra.
Az időjárást előre jelzők elfelejtettek szólni a szélnek, hogy gyengét jósoltak, így csontig átható szinte jeges, kellemetlen szélben kezdtük meg a versenyt. Elejében tarajos hullámok között a finom kárász kapást nehezen lehetett meglátni.

 Pár óra után a szél gyengülésével a víz is kezdett kisimulni. Ám ekkorra, mint ha belaktak volna a halak alig lehetett kapásra bírni őket. Így érthető, hogy jócskán elmaradtunk a tó rekord fogasaitól. Jómagam a 17-es helyre sorsoltam, melyben nem láttam semmi kecsegtetőt. A rövid felkészülési idő miatt igencsak kapkodós kipakolás következett, ami viszont arra jó volt, hogy a peca kezdetére nem fáztam annyira. A többiek már rég elkezdték a pecát mikor én még mindig csak etettem az otthon beállított 65 méteres távot. Ezt menet közben több alkalommal is megtettem. Bár nem sejtettem, de bíztam az eltervezett taktikámban és így fogtam a tucatnyi kárász mellé pár szép pontyot, mely másnak is sikerült.

Mérlegelésnél mondták eddig a 14 kilós fogással jó vagyok.

Nem volt felhőtlen az örömöm, hisz a mezőny másik fele még hátra volt. Végül is elég lett ennyi, és így megnyertem a versenyt, melynek nagyon-nagyon örültem.
Mondták is, na az öreg odatette magát.
Mondtam, igyekeztem.

Gratulálok a többieknek a kitartásért, ill. a helyezetteknek a jó szereplésért.
Eredmény hirdetés előtt megkaptuk az ízletes, finom ebédcsomagunkat, majd a díjkiosztó után mindenki indult hazafelé.
Hideg, de azért jó nap volt.


Üdvözlettel
Erdei Zoli