A rácsos sorsolásnak köszönhetően vegyes érzelmekkel ültek le versenyzőink. A szektor belső szélére került Tóth Csabi, mosolya nem volt őszinte. Pfundt  Karcsi a „megoldó” B középre került. Birta Krisztián C közép, míg Petics Andris a D elejére, ami szintén a szektor belső széle. A gyerekeknél sem volt túl kedvező a kiosztás, hisz a Krocsány Gabika a belső 8-as helyet kapta, míg a Birta Barni húzta a szélső helyet, mellyel nem sokra ment, mert közvetlen  mellette kezdődött a veterán szektor. A rekkenő hőségben igen csak emberpróbáló körülmények között kellett versenyezni. Már tavaly is szoros meccset vívtunk a Diósjenői csapattal, és idén is erre számítottunk. Sajnos az edzési lehetőségek sem úgy alakultak, ahogy azt terveztük. Maconka se azt a halbőséges arcát mutatta, mint máskor. Elég nyögvenyelősen haladt a peca. Az előtározóra sorsolt gyereke és veteránok előtt, a tavalyihoz képest nagyot változott a világ. A vizet ellepték a kis szúrós ördögök. A verseny ezen a részen a törpékről szólt, egy-egy kisebb bónusz ponty, ill. kárász beköszönése mellett. Csapatunknál nagyon nagy volt az izgalom, mert két „elszállónk” is volt.
Nem tudtuk, nem sejtettük a helyezésünket, azt reméltük a dobogó valamelyik foka talán meg lesz.
És, és, és  az örömünk csak akkor lett igazán nagy, mikor a második hely díjátadójára nagy riválisunkat, Diósjenő csapatát szólították. Behúztuk megint! Szuper! Szuper kis csapatunk van. Hú, nem sokon mindössze egy ponton múlt az egész, mondtam, mire valaki nem kell annál több, mindig csak eggyel legyél jobb. De azért . . . . .
Gratulálok a csapatunknak, nagyon ügyesek voltak, le a kalappal!
Üdvözlettel
Erdei Zoli csapatvezető